A szakmai terv alapján harmadik tanulmányutunkat Balatonszemesre szerveztük, 2018. augusztus 22-23-án.
A tanulmányút elsődleges célja Balatonszemes és környékén miként valósulnak meg a közművelődés feladatai. Milyen feladatai vannak a kulturális ellátórendszernek egy olyan településen, ahol a lakosságszám turisztikai idényben a 10X-ésére nő? Természetesen azt is vizsgáltuk, hogy milyen hagyományok élnek a környéken, mit tesznek ezek továbbörökítéséért.
Balatonszemesről:
Balatonszemes a Balaton déli partjának közepén, a 7-es főút mentén, Budapesttől 130 km-re, Balatonlelle és Balatonszárszó között, egy enyhe lejtős dombháton fekszik. Megközelítése közúton és vasúton is jó, a fürdőszezonban gyakran közlekednek a vonatok és a buszok is. Autóval M7-es autópályáról és a 7-es főútról közvetlenül elérhető.
Településre a családias hangulat jellemző: kempingjeik, üdülőik sok visszatérő vendéget fogadnak. Az utcák, a terek rendezettek a házak szépen gondozottak, a szemesiek szeretik az otthonukat. Rengeteg virág díszíti környezetüket. A község egy dombhátra és annak lejtőjére, a vasútvonal feletti víztől alámosott magas domboldalra épült, a tulajdonképpeni fürdőtelep, pedig a vasút alatt a tóparton húzódik, melynek központja a kikötő. A Balaton közelsége miatt Balatonszemes lakosságának száma a nyári időszakban tízszeresére növekszik.
Balatonszemes első említése Samas alakban írva a Tihanyi Alapítólevélből való, majd a Villa Scemes elnevezés tűnik fel II. Endre idejéből. Később – egészen 1912-ig – Faluszemesnek nevezték, valószínűleg megkülönböztetésül a közelben, Balatonföldvártól délre fekvő Pusztaszemes községtől. A mai név első tagja a tó közelségére utal, második tagja a szem szóval függ össze. A szemes minden bizonnyal őrhely szerepére utal, ugyanis az ókortól itt haladt a Balaton déli partját követő kereskedelmi és hadi út, melyet figyelni kellett.
- nap
Tanulmányutunk fő helyszíneként a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeumot választottuk az évek óta tartó szakmai kapcsolat miatt is.
A Művelődési házban Farkas Zsuzsanna az intézmény igazgatója fogadott bennünket, aki mesélt a Művelődési Ház múltjáról és jelenéről.
Megtudtuk, hogy a Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum – ahogyan nevéből is kitűnik – több közösségi művelődési funkciót ölel fel.
Az intézmény közművelődési-szakmai munkája mellett idegenforgalmi és lokális gazdaságfejlesztési feladatokat is ellát.
„A “kultúrház” ne csak a szabadidő eltöltésének színtereként várja a betérőket, hanem az aktív, részvételre építő programkínálattal szolgálja a településen élőket és az átutazókat egyaránt. A közösségi alapú művelődés színtereként céljuk, hogy mindenki számára képesek legyünk adni valamit, és ezzel egyidejűleg mind több látogatójuk cselekvő közreműködésére is számíthassanak.
Egy nyitott, partnerközpontú intézményt ismerhettünk meg a program keretében, amelyet a “használói” formálnak, alakítanak.
A kulturális hagyományok és közösségi tevékenységek mellett az intézmény Integrált Közösségi Szolgáltató Térként támogatja a helyi vállalkozási- és vidékfejlesztési folyamatokat, valamint a munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélyeit.”
A Művelődési Ház ad helyet a Balatonszemesi Néptáncegyüttesnek is, akik minden korosztályt felkarolva oktatják a helyi tánc hagyományokat, folyamatos az utánpótlás. Minden évben szerveznek néptánc találkozót. Mindannyian hisznek abban, hogy a néptánc mozgalomnak egyetlen célja van, ez pedig nem más, mint egymásba kapaszkodva egy nagy csapatot alkotni, és együtt küzdeni az értékek megmentéséért. A néptáncegyüttes egy fél órás bemutatóval szórakoztattak bennünket programon kívül.
Előadást hallottunk Fenyák Évától, aki beszámolt arról milyen Európai Uniós pályázatokban vett illetve vesz részt jelenleg is Balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum, illetve a környéken milyen más uniós fejlesztések zajlanak.
Megtekintettük az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum anyagából készült állandó kiállítást Latinovits Zoltánról, a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar színészéről, emberi, művészi hitvallásáról, pályájának fájdalmas félbemaradottságáról mutat be pillanatokat a színészkirály írásai, fotói, pályájának dokumentumai segítségével.
Latinovits Zoltán olyan magyar filmekben szerepelt, mint az Egy magyar nábob, Az aranyember vagy például Kárpáthy Zoltán, melyek a magyar irodalom gyöngyszemeit jelentő regények alapján készültek, szélesítve ezzel a lakosság kulturálódását, művelődési lehetőségeit.
Valamint meglátogattuk a település szülöttjének Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész műveiből készült kiállítást is.
Reich Károly 1922. augusztus 8-án született Balatonszemesen. Itt, a szülőföldjén került közel a természethez, ami alkotásainak ihletője lett. Könyvillusztrációin generációk sora cseperedett fel, fő kiadója a Móra Ferenc Könyvkiadó volt.
Letisztult vonalrajzai magabiztos egyéniséget sejtetnek, élénk, tiszta színű grafikái pedig a gyermeki mesevilág képi megjelenítői lettek.
Az első nap végén meglátogattuk Latinovits Zoltán és Bujtor István végső nyughelyét.
Közművelődés szempontjából fontos esemény a minden évben megrendezésre kerülő Bujtor István Filmfesztivál, ami 2010-től a balatonszemesi Latinovits Zoltán Alapítvány kezdeményezésére indult. A filmfesztiválon független és amatőr alkotók műveit mutatják be Bujtor István filmjei, munkássága mellett. Az alapítvány számos vers és prózamondó fesztivált, versenyt is szervez évente magyar költők, írók műveiből sokszor a Magyar Versmondók Egyesületével karöltve. Emellett előadó esteket, színházi előadásokat szerveznek.
Szabadprogram keretében sétáltunk Balatonszemesen és megnéztük a helyi látványosságokat, mint a Római Katolikus Műemlék templomot, aminek legkorábbi részei a 12. századból származnak. 1325 körül kibővítették, ebből az építési korszakból mára a gótikus szentély maradt fenn. A templom értékes nevezetessége a hazánkban ritkaságnak számító 16. századi reneszánsz pastoforium (szentségtartó fülke), mely a szentélyben található. A török időkben romossá vált templomot végül a települést birtokló Hunyady-család 1740 körül barokk stílusban újjáépíttette; az épület többi része e korból való, de az 1972-ben elkészült helyreállítás rekonstruálta a korábbi maradványokat.