MŰHELYMUNKA 4.
Időpont: 2018. szeptember 24.
Téma: Az élethosszig tartó tanulásjelentősége
Az előző műhelymunka során áttekintettük az egyes országok foglalkoztatási rátáját, munkanélküliségét és átbeszéltük, mit is jelent az élethosszig tartó tanulás fogalma.
Jelen műhelymunka témája az élethosszig tartó tanulás koncepciója a felnőttképzésben volt.
Az élethosszig tartótanulás koncepciója a felnőttoktatásban:
Az élethosszig tartó tanulás eszméje és a lifelong learning oktatáspolitikai koncepció különleges módon összefügg a felnőttkori tanulással. Ezt mutatja többek között az is, hogy a koncepció nagyon hamar kedvező fogadtatásra lelt a felnőttoktatásban, míg az oktatási rendszer más területein hosszú ideig nem foglalkoztak vele. A tanulmányunk a lifelong learning koncepciója és a felnőttkori tanulás kapcsolódási pontjait világítja meg.
A felnőttképzés/felnőttoktatás fogalma
A neveléstudomány az oktatást és a képzést a nevelés (mint személyiségformálás) részkategóriájának tekinti. Ezen belül az oktatás fogalma az ismeret közvetítésére, a képzésé pedig a gondolkodási és cselekvési műveletek, a jártasságok és készségek kialakítására vonatkozik. Ilyen értelemben használjuk az oktatás-képzés fogalompárt is.
A felnőttnevelés kifejezés mára kiszorult a közhasználatból. Korábban a sokszor egyetemes jelentésben használt felnőttoktatás, ma (inkább) a felnőttképzés kifejezés használatos. Egyes országokban a felnőttképzésnek önálló intézményrendszere alakult ki, ilyenek például a skandináv országok népfőiskolái. Németországban a felnőttképzés intézményrendszerét az oktatási rendszer negyedik pilléreként építették ki (a köz-, a szak- és a felsőoktatás mellett), szoros összefüggésben az élethosszig tartó tanulás eszméjének elterjedésével. Magyarországon ezzel szemben a felnőttoktatás nem önálló szervezeti egység a közoktatási rendszeren belül, hanem annak részeként, „differenciáltan és sajátosan széttagoltan” működik.
A felnőttképzés célja és funkciója
Demokratikus országokban mindenfajta pedagógiai törekvés elsődleges célja az emberek cselekvőképességének megteremtése és megtartása, tehát az aktív polgár eszményének megvalósítása. Ez vonatkozik a felnőttképzésre is, amelynek célja és funkciója nem választható el az oktatási rendszer többi területének funkcióitól. A felnőttoktatás tehát kialakulása óta pótló és továbbképző feladatokat látott el, és ezt teszi ma is. Ezen belül elsősorban a közoktatási rendszer hiányosságainak ellensúlyozása áll az előtérben. A közoktatás bizonyítottan nem látja el elégségesen három fő feladatát: a személyiségfejlesztést, a társadalmi normák átadását és általuk az egyén beilleszkedésének elősegítését a társadalomba, és nem segíti az igazságosabb szelekciót.
A nemzetközi teljesítménymérések eredményei felhívták a nyilvánosság figyelmét az iskolai oktatás hatékonyságának és az oktatási rendszereknek a problémáira és hiányosságaira. A PISA-felmérés kimutatása szerint a mai iskolarendszer a társadalmi esélyegyenlőség megteremtése helyett konzerválja és újrateremti az egyenlőtlenséget. Emiatt még fontosabbá vált a felnőttoktatási rendszer kompenzációs szerepe és az ún. második esély biztosítására irányuló felelőssége. Ez a felelősség az intézményes (formális) iskolai végzettséget adó esély „megismétlésére” irányul mind a közoktatásban és a szakképzésben, mind a felsőoktatás területén. A második esély fogalomköre szorosan összekapcsolódik a felnőttképzés társadalmi esélyegyenlőséget biztosító funkciójával, de nem azonos vele. Míg a második esély elsősorban a munkaerőpiac hierarchiáin történő továbbhaladás (megismételt) lehetőségéről szól, a társadalmi esélyteremtés a teljesebb társadalmi előmenetel lehetőségét kínálja: az egzisztenciális jobbulást, a kulturális státus és az életmód változásait, a társadalom presztízshierarchiájában elfoglalt hely emelkedő átalakulását.
A társadalmi, politikai, gazdasági, tudományos és technológiai fejlődés hatására felgyorsult a gazdasági és a szociális változások sebessége. Ennek megfelelően a munkaerőpiac is fordulatszerű változásokon esett át: a társadalmi és a gazdasági élet csaknem minden területén rendszeres áttanulás vált szükségessé, még ott is, ahol a foglalkozási keretek azonosak maradtak. Így a továbbképzés fogalma is új értelmet kapott: „mind ritkábban egyszerű hozzáadás, kiegészítés, tudásbővítés, mind gyakrabban átállás valami másra” (Zrinszky 2002, 135.). Ezért a (tovább)tanulás élethosszig tartó feladattá vált.
Az élethosszig tartó tanulás főbb okai:
- Globalizáció
- Európai integráció
- Gazdaságpolitikai orientáció
- A felnőttoktatás didaktikájának átvétele
- Az önállóan irányított tanulás, valamint a nem formális és az informális tanulás középpontba helyezése
A felnőttek szakmai továbbképzésének célja:
- fel kell zárkózni a műszaki, gazdasági fejlődéshez ott, ahol képzési okok miatt lemaradás van;
- lépést kell tartani a tudomány és technika eredményeivel, hogy a szakmával, oklevéllel rendelkező emberek továbbra is magas színvonalon dolgozhassanak;
- fel kell készülni minden területen a műszaki fejlődés eredményeinek fogadására, elsajátítására, hogy ezáltal gyorsabban valósulhasson meg azok hasznosítása.
Háromféle motiváció különböztethető meg a felnőttkori tanulásban.
- A célorientált tanulói magatartás az oktatást egyértelmű célok megvalósításához szükséges eszközként tekinti és használja.
- A tevékenységorientált tanuló szociális igényeinek kielégítése céljából veszt részt különféle felnőttképzési programokon.
- A tanulásorientált felnőtt tanuló a tudást a tudás kedvéért keresi
Bármilyen formában tanulók csoportja belső motiváció alapján tanul. Ezért nincs szükség különösebb ösztönzési stratégiákra, elég, ha a különféle tanulási lehetőségekről informálják az érdeklődőket. Idesorolható az öregkori tanulás is, mint foglalkozási kényszertől mentes, kedvteléssé „csupaszodott” tevékenység.
A nem tanuló felnőttek motiválása ennél sokkal bonyolultabb feladat. A nem tanulásnak fő okai: az életkor, a pénzügyi nehézségek és az (legtöbbször munkavégzésből fakadó) időhiány. Ezért az erre a csoportra vonatkozó ösztönzési stratégiák magukban foglalják a szükséges feltételek biztosítását, valamint az önmagukat a tanuláshoz öregnek gondoló felnőttek szemléletének megváltoztatását. További okok a (főleg iskolai) tanulással kapcsolatos rossz tapasztalatok, illetve a tanulói szereppel asszociált presztízsveszteség. Ezeket a felnőttoktatás módszereinek (a tanulás önkéntessége, önállósága) alkalmazásával lehet kiküszöbölni vagy legalább csökkenteni. Természetesen a nem tanuló felnőttek a különféle képzési programokba való bevonásának gyakorlati megvalósítása ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb.
A felnőttképzésben való részvétel vagy nem részvétel okai mindig az adott ország szociális-kulturális összefüggéseiben keresendők.