A projekt hetedik műhelymunkáját a közművelődési területen érzékelhető infrastrukturális problémák és megoldások témájának szenteltük.
A műhelymunka vezetésére dr. Havasi József ügyvédet, a VOKE (Vasutas Országos Közművelődési- és Szabadidő Egyesület) elnökét kértük fel. A műhelymunkán a projekt szakmai megvalósítói mellett részt vesznek a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének és a Szlovákia Magyar Művelődési Intézet munkatársai is.
A műhelymunka során a résztvevők tapasztalataira támaszkodva dr. Havasi József vezetésével igyekeztünk feltárni a helyzetet és az esetleges megoldásokat. Az irányított kérdéseknek köszönhetően hamar sikerült megfogalmazni közös álláspontunkat. Így a résztvevők egyetértettek abban, hogy mind hazánkban, mind a határon túli partnereinknél komoly problémát jelent, hogy az ingatlanok felújítására és az elavult eszközök lecserélésére önerőből nem képesek a szervezetek, hisz a működési költségek fedezéséhez is nehezen tudják előteremteni a szükséges forrásokat, azokat is főleg támogatásokból. Dr. Havasi József felhívta a figyelmünket, hogy a közművelődés a gazdaságnak azon szektora, mely jellemzően ingyenes vagy nagyon kedvezményes áron nyújt szolgáltatásokat a lakosság számára, így bevételtermelő képessége sok esetben nincs.
A halmozott és a hátrányosan halmozott célcsoportokra is kivetítettük az infrastrukturális problémákat: megvizsgáltuk, hogy a közművelődési és közgyűjteményi intézmények infrastrukturális ellátottsága milyen nehézségeket gördít az egyébként is hátrányos helyzetű célcsoportok művelődési és oktatási területen elérhető szolgáltatásaira nézve.
Külön kitérünk a fizikailag akadályt jelentő ingatlan-és település problémákra (nehezen, vagy tömegközlekedéssel semmilyen módon nem megközelíthető közművelődési terek) és a virtuális közgyűjteményi hozzáférés lehetősége vagy ellehetetlenülése (az internetes hálózattal nem rendelkező mély szegénységben élő családok online hozzáférhetőségének korlátozottsága a közgyűjteményi rendszerekhez)
A műhelymunka során sorra vettük és megvizsgáltuk az általunk már ismert művelődési házak adottságait, kisebb fajta SWOT analízist alkalmazva meghatároztuk az adott épület erősségeit, gyengeségeit, az azokból fakadó lehetőségeket. Közösen arra jutottunk, hogy azok a közművelődési intézmények, amelyek rendelkeznek nagyobb befogadóképességű színház teremmel, azok a terem adottságait kihasználva tudnak színházi előadásokat, filmvetítéseket, stand up comedy esteket szervezni, melyen esetleg a költségek levonása után marad némi nyereség, amit az infrastruktúrára tudnak fordítani. A kisebb épülettel rendelkező művelődési házak azonban ezt sem tudják gazdaságosan megvalósítani.
Nemcsak a hazai, régiós, hanem a határon túli magyar lakta települések esetében is szó esett az ottani tapasztalatokról
Varga Róbert szakmai munkatársunk felvetette, hogy több helyen problémát jelent az elavult fűtési rendszer, a magas fűtési költségek, illetve az akadálymentesítés, illetve légkondicionálás hiánya.
Ficsóri Erika, a projekt szakmai vezetője szerint extrém hőmérsékleti körülmények között (túl forró nyár / túl hideg tél) megoldást jelenthet az időszakos bezárás, a munkavállalók szabadságának kiadása mellett.
Akadálymentesítésre megoldás lehet akár egy ideiglenes rámpa kivitelezése.
Fenyák Éva, a projekt egyik szakmai megvalósítója a támogatásokban rejlő lehetőségekről és azok buktatóiról beszélt néhány mondatban: Uniós forrásokból több művelődési intézmény megújítására is volt lehetőség, de számos intézmény az ingatlan rendezetlen tulajdoni viszonyai miatt, vagy amiatt, hogy a tulajdonos nem adta hozzájárulását, kimaradt a felújításból. Hazai viszonylatban érdemes lenne megvizsgálni az MNV Zrt. tulajdonában álló, közművelődési célú épületek helyzetét, hisz ha a meglévő bérleti jogviszonyt ingatlankezelői jogviszonnyá lehetne alakítani, úgy pályázatokon is könnyebben tudnának a szervezetek indulni, hisz a jelenlegi gyakorlatban az MNV Zrt. csak a bérleti időszakra (ami jellemzően határozott idejű, néhány évre szóló) ad hozzájárulást, de ez nem fedi le a pályázat megvalósítási és fenntartási időszakát.
Összegezve nagyon fontos lenne a felújításból kimaradt közművelődési intézmények megújítása, komfortosabbá tétele, hisz a látogatók is szívesebben mennek el egy korszerű körülmények között megvalósuló rendezvényre, mint egy lepusztult, télen hideg – nyáron meleg művelődési házba. Fontos azonban, hogy a megújítást követően is otthonos és barátságos légkört sugározzon az intézmény. A művelődési intézményhálózat revitalizációja hosszú távon hozzájárul a kulturális identitás erősítéséhez, a célcsoport életminőségének javításához, pozitív életszemlélet formálásához.
Munkatársaink és nemzetközi partnereink képviselői is úgy gondolják, hogy a műhelymunkán elhangzottak és a tanulmányutakon eddig látott közművelődési terekben szerzett tapasztalatok alapján már most is számos használható és kevés forrásból kivitelezhető jó gyakorlatot láttak, amivel a saját környezetüket jobbá, használhatóbbá és vonzóbbá tehetik a hátrányos helyzetű célcsoportok számára, de emellett külső forrásokra is szükség van a nagyobb lélegzetvételű felújítások kivitelezéséhez.