Műhelymunka sorozatunk nyolcadik állomásán kulturális gyökereinkről, hagyományaink ápolásáról értekeztünk. A műhelymunka legfontosabb fókusza a halmozott és a hátrányosan halmozott családok életében jelenlévő tradicionális elemek felkutatása, valamint az elszigeteltség feloldásában szerepet játszó hagyományápolás, mint közösségi kulturális színtér volt.
A műhelymunkát Zánki-Tóth Enikő közművelődési szakember vezette. Ezen az alkalmon a projekt szakmai megvalósítói mellett a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és az Ady Endre Kulturális Egyesület munkatársai is részt vettek, valamint meghívtuk a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetségének képviselőit is.
A műhelymunka módszertana: előadáson alapuló, mely segíti a közös gondolkodás kialakulását a műhelymunka jelenlegi és következő állomásán.
A valahová tartozás tudatát, a közösségi eszmék és értékek megbecsülését a hagyományok közvetítik. A hagyomány közösségteremtő és megőrző erő, amely bizonyos állandóságot és folytonosságot teremt a társadalom mindennapi életében.
Varga Róbert szakmai munkatársunk elmondta, hogy közművelődési intézményként kiemelten fontosnak tartják a hagyományok megőrzését és átörökítését, így a néptánccsoportok működtetése mellett kiemelt figyelmet fordítanak egy-egy tájegység hagyományaira is.
Zánki-Tóth Enikő kérésére a résztvevők közösen csoportosították a hagyományokat. A csoportosításban megjelentek a foglalkozási hagyományok, családi hagyományok, valamint a néphagyományok.
Ezt követően az ünnepek formáiról és funkcióiról esett szó. Kétségtelen, hogy a családi hagyományoknak mégis helyük van az előző csoportosításban, hisz a család egy kisebb mikroközösség, a társadalom legkisebb egysége. Gőz Melinda közművelődési munkatársunk azzal érvelt, hogy a családi hagyományok sok esetben fontosabbak az egyén életében, mint pl. az egyházi hagyományok. Az ünnepnek sokféle formája és funkciója létezik, hiszen olyan ciklikusan ismétlődő esemény, amely jellemző az adott kultúrára, közösségre, és amelyet egyéni, családi, illetve társadalmi szinten tartunk nyilván.
Szakértőnk felhívta a figyelmünket hogy régebben, amikor az emberek életét az évszakok, és ehhez kapcsolódóan a mezőgazdasági termelés ciklikus változása határozta meg, az ünnepek is a természeti változásokhoz, jelenségekhez, valamint a munkatevékenységekhez kötődtek. Hosszú időn keresztül a szokások szabták meg az ünnepek, szertartások rendszerét, gyakran a legapróbb részetekig. Meghatározott volt, hogy mit viseltek, mit ettek, hogyan díszítették a környezetüket az ünnepi alkalmakon. Az egyházi ünnepek rituáléit kézzelfogható előírások szabályozták, az egyéb tradíciók áthagyományozódtak generációra.
Suhai Tímea, a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetségének képviseletében megjegyezte, hogy napjainkban az ünnepek szerepe, jelentősége, jellege gyors és nyilvánvaló változásokon megy keresztül, de továbbra is megmaradnak azok az alapvető funkciók, melyek nélkülözhetetlenek és semmi mással nem helyettesíthetők.
Bár a hagyomány ma már kevésbé meghatározó e szerepben, mégis jelentős. Közművelődési szempontból a közösségépítés mellett talán a legkiemelkedőbb funkciója a könnyebb, élethű információátadás, ezáltal a gyorsabb és egyszerűbb befogadás.
A kulturális és közművelődési egyesületek programkínálatában nagyon fontos megemlékezni a jeles napokról, kiállítások, rendezvények, klubfoglalkozások, előadások formájában. Pl. farsangi bál, március 15-i koszorúzás, Költészet napi versmondó verseny, adventi kézműves foglalkozások, stb.
A jeles napok, ünnepek mellett nagyon fontos megemlítenünk a különböző népi mesterségeket, kulturális örökséget (néptánc, népmese, népdal), hisz kulturális gyökereink ezekben jelennek meg és élnek tovább, a generációkon átívelő tudásként, biztosítva a kapcsolatot a múltunkkal és meghatározva jövőnket is. A népi mesterségek nagy része kihalófélben van, ám néhányan ma is űzik ezeket a mesterségeket, különböző rendezvényeken, bemutatókon meg is mutatják a nagyközönségnek tudásukat: népi ékszerkészítők, fazekasok, csipkeverők, mézeskalács készítők, fafaragók és még sorolhatnánk hosszasan. Munkájuk elismeréseként elnyerhetik a Népművészet Ifjú Mestere vagy a Népművészet Mestere címet.
Egyre több olyan közösség van Magyarországon, és egyre több olyan egyéni alkotó él a Kárpát-medencében szerte, akik számára a népi kultúra nem egyszerűen valamilyen szabadidős tevékenység, hanem az életük szerves része.
Nemcsak a hazai, régiós, hanem a határon túli magyar lakta települések esetében is szó esett az ottani tapasztalatokról.
Fenyák Éva szakmai munkatársunk megemlítette a Magyar Kormány által 2017-ben létre hozott Csoóri Sándor Alapot, melynek célja, hogy folyamatos, évenkénti támogatást biztosítson a helyi alkotóközösségeknek, népművészeti, népi kultúrát ápoló csoportoknak.
Csoóri Sándor élete és írásai is arról szólnak, hogy a 21. századi magyarságnak nemcsak valamilyen cifraságként, díszletként van szüksége a népi kultúrára és annak bölcsességére, nemcsak a tárgyiasult formájára van szükség, hanem a felismeréseire, életszemléletére.
A globalizáció hatással van hagyományaink alakulására is, következő műhelymunkánk során ezt vesszük górcső alá.
Mai műhelymunkánk összegző tapasztalata, hogy a hagyományok ápolása pozitív szemléletformáló hatással van a célcsoportra, erősíti a társadalmi kohéziót és hozzájárul a gazdasági fejlődéshez is.
A résztvevők a műhelymunkán felszínre kerültek alapján megerősítették annak fontosságát, hogy a rendezvényekre minél több népi iparművészt, vagy valamely népi mesterség őrzőjét meg kell hívni bemutató foglalkozás tartása céljából, hisz ezzel a rendezvények informatívabbá válnak, a kulturális örökségünk elmélyülése a tapasztalás, hallás, esetleg az alkotás folyamatába való bekapcsolódás mellett intenzívebben valósul meg a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknál.