EFOP-5.2.2-17-2017-00115
A közművelődési szerepe a hagyományok megőrzésében, átörökítésében
MŰHELYMUNKA 1.
EMLÉKEZTETŐ
Időpont: 2018. június 15.
Téma: közművelődési szervezeteket érintő szakpolitikai intézkedések az egyes országokban
A műhelymunka során áttekintettük az egyes országok demográfiai helyzetét, a folklórt, valamint a közművelődési intézmény-hálózatot.
A műhelymunka során átbeszéltük a helyi hagyományőrző csoportok működési sajátosságait is.
Demográfiai helyzet:
Magyarország: népessége folyamatosa csökken, jelenleg nem éri el a 10M főt. A népesség nagyrésze a nagyvárosokban koncentrálódik, a falvak a munkahelyek hiányában elnéptelenednek. A lakosság 1/3 a fővárosban és környékén él.
Románia lakossága kb. 19M fő. Az etnikai megoszlás alapján a magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget. (A népszámlálás szerint 2011-ben 1 237 746 fő.) Székelyföldön egy tömbben közel 700 ezer magyar él.
Szlovákia lakossága mindössze 5,5M fő. A lakosság a három vizsgált ország közül itt él a legkisebb számban városokban, a városban élők aránya nem éri el a 60%-ot.
Ukrajna: népessége közel 53M fő! Az ukránok mindössze a teljes népesség 71%-át teszik ki, a fennmaradó részt a kisebbségek alkotják. Jelentős kisebbséget alkotnak az oroszok (közel 20%). A teljes népességen belül a magyarok alkotta kisebbség mindössze 0,3%.
Kultúra, folklór:
Magyarország:
A magyar zenéből legismertebb a magyar népzene és olyan jelentős magyar zeneszerzők művei, mint Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán. Utóbbi kettő gyakran fel is használta a magyar népzene hagyományos motívumait.[104][105][106] Több mint 200 000 különböző népi dallamot jegyeztek már fel, és a gyűjtésük ma is folyik. Ritmusát tekintve a magyar népzene jellemzően daktilus alapú, hasonlóan a magyar nyelvhez, amelyben a szavak első szótagja mindig hangsúlyos. Magyarországon élő vagy innen származó, nemzetközileg elismert kortárs zeneszerzők Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter és Jeney Zoltán. A 20. század világhírű magyar zeneművészei közé tartoztak például Fischer Annie, Banda Ede vagy Cziffra György.
A magyar irodalom az egyes szerzők sikere ellenére nem túl közismert külföldön. Ez az állapot napjainkban kezd megváltozni, elsősorban német nyelvterületről, illetve a szomszédos országokból kiindulva. Kertész Imre irodalmi Nobel-díját a magyar széppróza rég várt elismeréseként köszöntötték. A költészetünk nagyobb népszerűségnek örvend: Petőfi Sándort több tucat nyelven ismerik,[107] Szabadság, szerelem című verse például még Kínában is tananyag. Molnár Ferenc színművei külföldön is nagy sikert arattak.
„A folklór a népi kultúra három összetevője (anyagi kultúra, szellemi kultúra, népi társadalom) közül az, amely magába foglalja a társadalmi tudat egészét. Ide tartozik (a ma is használatos, egymással is szoros összefüggésben lévő megnevezésekkel) a népköltészet, népzene, néptánc, népművészet, néphit és népszokások egésze. Különösen a 20. században már nem könnyű megállapítani, mit soroljunk ide az iskolákból is megszerzett népi tudás, népi műveltség elemei közül (pl. a hagyományos gyógyítás, ennek továbbélése, akár az ezzel való visszaélés); vagy, hogy a vallásgyakorlás milyen mozzanatai tartoznak csakugyan a „népi vallásosság” körébe. A táncokkal is átszőtt szokások és rítusok ugyancsak fontos szerepet játszottak a 20. század folklorizmusában. E hagyományban rejlő lehetőségekre támaszkodott Muharay Elemér, amikor felismerte, hogy a szokások is olyan szuverén nyelv hordozói, mint a zene és költészet. Olyan nyelven szólnak, melyben az eszmék és gondolatok sajátos szimbólumrendszerben jelennek meg, és adnak lehetőséget a nagy távlatokat nyitó élményvilág megfogalmazására. A nevét viselő amatőr együttesben kialakított elgondolásait a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályának vezetőjeként valósíthatta meg a falusi népi együttesekben. Az ennek érdekében mozgósított szakemberek (néprajzosok, folkloristák, rendezők, dramaturgok, költők) nemcsak gyűjtéseikkel segítették az együtteseket, de a hagyomány színpadra állításában is közreműködtek. Nagy gondot fordított arra, hogy a szokások minden összetevője (gesztusok, magatartásformák, szövegmondás, ének és tánc) a tradícióhoz híven jelenjen meg és szolgálja a művészi élmény tolmácsolását. Mindebben fontos szerepet szánt az idősebb generációnak, mely részvételével és a hagyomány átadásával pótolta a kutatás szinte megoldhatatlan fogyatékosságait.
Lényegében a Muharay által kiművelt koncepció szellemében működnek napjaink hagyományőrző együttesei is. Korszerűsödésük jele, hogy egyre inkább érvényesül munkájukban a zenében és táncban kiművelt új folklorizmus hatása.
A szokásokhoz hasonlóan komplex műfajt képviselnek a gyerekjátékok is, melyekben az ének és tánc, szöveg és szerepjátszás szerves egysége szolgálhatja a korszerű pedagógia célkitűzéseit és az esztétikai nevelést. Úgy tűnik, hogy Kodály nagy álma legalább ezen a területen megvalósul, amint erről a táncegyüttesek vonzáskörében és az iskolák keretében működő gyermekcsoportok színvonalas tevékenysége tanúskodik. Biztosítva látszik tehát a felnövekvő generációnak az a rétege, mely fogékony marad a kultúránkban tovább élő tradíció iránt.” (Forrás: Magyarország a XX. században, III. kötet – Kultúra, művészet, sport és szórakozás)
Románia:
A román kultúra jellegzetességei sajátos földrajzi helyzetének és történelmi fejlődésének tudhatók be. Alapvetően az határozza meg, hogy az ország három nagy régió találkozópontján terül el: Közép-Európa, Kelet-Európa és Délkelet-Európa, de egyikükhöz sem tartozik teljesen. Az is rányomja bélyegét a román kultúrára hogy az újlatinság és az ortodox kereszténység egyedülálló ötvözetét képezi.
Már a középkor óta úgy keleti, mint nyugati hatások érték a román kultúrát. Az első fontos hatások a Kárpátok és a Duna alsó szakaszának régiójába érkező szlávoktól jöttek, és a belőlük kialakult szomszédos népektől: bolgárok, szerbek, ukránok, lengyelek, oroszok. Ugyanakkor a magyarok és az Erdélybe letelepült szászok is hatottak rá.
A történelmi körülmények úgy hozták, hogy sokáig román nyelven csak fejlett népi kultúra, főleg falusi folklór létezett. Ez a 18. század felé fejlődni kezdődő román nyelvű nem népi kultúra gyökereit képezte, mely jelentős nyugat-európai hatás alatt bontakozott ki.
A román folklór két nagy kategóriára oszlik: a paraszti vagy falusi folklór és a városi folklór. Mivel a román lakosú városok viszonylag későn alakultak ki, és lakosaik többnyire falusi környezetből kerültek oda, a városi folklórt meglehetősen erős szálak fűzik a falusihoz.[21]
A román foklórban vannak egyes régi, balkáni és római elemek, de ezekre rárakódtak több más néptől átvettek is. A román folklór ezek szintézise, eredetisége abban nyílvánulva meg, ahogyan ezen elemekből válogat, és ahogyan összeötvözi őket.
A foklórnak nagy jelentősége van a román kultúrában, főleg a művelt szépirodalom kibontakozásában. Ez csak a 18. században, tehát az újkorban kezdett kialakulni, ezért esetében a folklór ugyanúgy szolgált alapul, mint más irodalmak esetében az újkorig létező művelt irodalom, ezért a román művelt irodalmat mélyen áthatja a népi alkotás szelleme
Szlovákia
Szlovákia büszke a gazdag folklórjára valamint népszokásaira. Minden régiónak, városnak, falunak megvan a maga sajátos karaktere, a maga sajátos folklórhagyománya – népviseletek, zenék, énekek, táncok, nyelvjárások, díszítések, épületek. Az egyes szlovák térségek folklórvilágát a különböző folklórfesztiválokon szokták bemutatni.
A legnagyobb ilyen típusú fesztiválokat Východnában, Myjavában és Detvában szokták megszervezni minden évben, a C.I.O.F.F. (a világ legnagyobb folklorisztikai szervezete) égisze alatt. Ezeken kívül több, kisebb-nagyobb regionális folklórfesztivál is létezik Szlovákiában, amelyek gyakran legalább olyan színvonalasak, mint a három nagy fesztivál. Általában véve elmondható, hogy elég jelentős különbségek lehetnek az egyes fesztiválok között és mindegyiknek megvan a maga sajátos atmoszférája, a maga varázsa. A legjobb fesztiválok esetében elmondható, hogy az egész községet, várost de akár az egész régiót is átjárja a fesztivál szelleme, s a folklór már a levegőt is belengi.
Ukrajna:
Ukrajnára a sok nemzetiség és külföldi hatás miatt a kulturális sokszínűség jellemző.
Az ukrán folklór legrégebbi rétegéhez tartozik az úgynevezett veszjanyka, ez talán a legtipikusabb ukrán népdalforma. Sok változata van helyenként hívják hajilki-nek vagy rohulki-nak is. A különbség általában az, hogy hány szólamú az ének – a leggyakrabban egyébként négyszólamú illetve hogy pentaton-e a hangsor vagy sem. Ami viszont közös ezekben a dalokban az az, hogy évezredek óta tavaszköszöntőként éneklik őket, aztán a kereszténység megjelenésével és vallási témáknak a szövegbe emelésével keresztény dalok lettek belőlük.
Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában is jellemző, hogy a kisebbségekhez tartozó népcsoportok, így például a magyarok is, büszkék hagyományaikra és népszokásaikra, ezzel is erősítve az anyanemzethez való tartozásukat, nem feledve identitásukat.
Gőz Melinda