Hagyomány
Hagyomány alatt, az elődjeink örökségéből azokat a cselekvéseket és objektivációkat értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan, vagy ahhoz közelítő formában cselekszenek és készítenek. Ezek a cselekedetek és formák nem öröklés útján jutnak el egyik nemzedéktől a másikig, hanem az eltanulás (nyelv, megfigyelés, tapasztalat, mozgásformák leutánzása), elsajátítás folyamatában válnak a közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését, tevékenységét. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik.
A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele; az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, Így tehát a hagyomány nem egyéb tehát, mint e szimbolizált jelrendszerek összessége.
A közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája.
A hagyomány tehát az olyan cselekvéseket jelenti, amelyek megmaradtak az elődök örökségéből, ezáltal pedig nemzedékről nemzedékre továbbra is élnek, így fontos részévé válnak az adott közösségnek. Az ilyen típusú cselekvéseket egy adott társadalom tagjai a szociokulturális örökség alapján végeznek, vagy készítenek, ami azt jelenti, hogy az egyén beleszületik egy adott kultúrába, társadalomba, csoportba, aminek hagyományait tovább tudja ápolni, gyakorolni.